Már csecsemőkorban fontos és meghatározó szinte az egész életünkre nézve az anya-gyermek kapcsolat.
Az egy, illetve másfél éves korig tartó szülői gondoskodás, odafigyelés későbbi párkapcsolati kötődésünk alapprogramja is egyben. Társas viszonyainkban biztonságos, elkerülő illetve szorongó típussá válhatunk tőle.
Sok szülő azonban már ekkor nemek szerint más-más módon bánik gyermekével, és a csecsemő is másképpen viselkedik, nemétől függően.
Mivel a lány gyermeknek veleszületetten jobb a hallása, tapintása, arcfelismerése, ezért jobban tudja tartani a szemkontaktust az anyával. Így ő már ebben a korban, kommunikációjának ez irányú fejlettségéből adódóan gyorsabban képes szellemileg fejlődni és érzelmileg kötődni, valamint ezen keresztül közölni és elérni azt, amire igényt tart.
A fiúk ezzel ellentétben ekkor sokkal többet mozognak, aktívabbak, dinamikusabbak, nyugtalanabbak. Fizikailag próbálják, mint a kis vadászok felfedezni környezetüket.
Harcolnak, küzdenek, erejükkel próbálják céljukat, szükségleteiket kicsikarni.
Ezek a különbségek aztán meghatározzák azt is, hogy a szülők hogyan bánnak a két típussal.
Kutatások szerint például 13 hónapos korra a fiú gyerekeket sokkal ritkábban veszik fel, mint a lányokat. (Mondjuk nehezebb is elkapni őket, ha folyton elmászkálnak. 🙂 )
Mindezek az életkezdeti különbségek pszichológiailag már ekkor teljesen más-más irányba indíthatják el a lányokat és a fiúkat. A lányoknál szorosabb érzelmi kapcsolódást, biztonságos, rosszabb esetben szorongó kötődést, a fiúknál pedig szeparációt, önállóságra törekvő, elkerülő kötődést okozhatnak.
Csecsemőkorban lányként bújunk, simulunk (már ha van kihez), fiúként azonban dinamikusan felfedezzük a világot, vagy éppen harcolunk. Mind a két taktika beválhat.
Idővel azután ezeket az első lépéseinkkor sikeresen alkalmazott megoldási módszereinket visszük tovább, és mint valamiféle kulcsokat használjuk őket boldogságunk elérésére, vagy fájdalmaink elkerülésének érdekében. Persze a zárak változnak, így kulcsainkat is folyamatosan fejlesztenünk, alakítanunk kell.
